Cselekvés és művészet. Bátran gondoljunk erre a kapcsolatra!

Most a művészetterápia és a társadalmi változások viszonyát vizsgáljuk meg közelebbről Ellen G. Levine és Stephen K. Levine szerők segítségével. A Ellen G. Levine és Stephen K. Levine szerkesztették az Art in Action: Expressive Arts Therapy and Social Change (Művészet a Tettben: Expresszív Művészetterápia és Társadalmi Változás) című kötetet, és a terület vezető szakértői és úttörői,,. Munkásságuk az expresszív művészetek területén több mint 25 évre nyúlik vissza.

Stephen K. Levine

  • Kanadában, a York University társadalomtudományi professzor emeritusa.
  • Svájcban, az European Graduate School (EGS) Expresszív Művészetek: Terápia, Oktatás, Tanácsadás és Társadalmi Változás Doktori Programjának dékánja és rektorhelyettese.
  • Az expresszív művészetterápia egyik kulcsfontosságú elméleti koncepciójának, a poieszisznek (poiesis) a megalkotója, amely a művészeti alkotás alapvető emberi képességét és a test kreatív, formáló erejét hangsúlyozza,,.
  • Számos más könyv szerzője és társszerzője, többek között a Trauma, Tragedy, Therapy: The Arts and Human Suffering és a Poiesis: The Language of Psychology and the Speech of the Soul,.

Ellen G. Levine

  • Az EGS expresszív művészetterápia specializációjának dékánja és alapvető oktatója.
  • Kanadában, a Hincks-Dellcrest Gyermek Mentálhigiénés Központ vezető szociális munkása és az ISIS Canada (egy expresszív művészetterápiás képzés) társalapítója.
  • A társadalmi aktivizmusban szerzett tapasztalatairól és arról ír, hogyan vezette ez az expresszív művészetekhez, amelyet a kollektív és együttműködésen alapuló művészeti alkotás emancipációs szelleme vonzott,.
  • Részt vett palesztinokkal és izraeliekkel folytatott együttműködésben, ahol a művészeteket az áthidalhatatlannak tűnő kapcsolatok megváltoztatásának lehetőségeinek feltárására használta.

Mindketten társszerzői a Principles and Practice of Expressive Arts Therapy: Toward a Therapeutic Aesthetics (Az Expresszív Művészetterápia Alapelvei és Gyakorlata: A Terápiás Esztétika Felé) című meghatározó kötetnek,,.

A könyvben szereplő további kulcsfontosságú hozzájárulók közé tartozik Paolo J. Knill, aki a terület egyik úttörője, és nevéhez fűződik az intermodalitás – a különböző művészeti formák együttes használata – alapvető fogalma,, valamint Shaun McNiff, aki az integrált művészetterápiás posztgraduális programot alapította a Lesley Egyetemen. Michelle LeBaron, aki az előszót írta, a konfliktuskezelés és béketeremtés területén alkalmazza a művészeten alapuló módszereket.

A módszer – az Expresszív Művészetterápia vagy Expresszív Művészetek a társadalmi változásért – számos társadalmi trauma és konfliktus feldolgozásában nyújtott segítséget világszerte.

Példák arra, hogy milyen társadalmi traumák és komplex helyzetek kezelésében alkalmazták a módszert (gyakran az intermodalitás, azaz a különböző művészeti formák együttes használatának elvén alapulva):

Háborúk és politikai erőszak túlélői:

  • Iraki túlélők – A költészetterápiát Jordániában menedéket kereső, etno-politikai erőszakot és háborús traumát túlélő irakiakkal alkalmazták. Ez segített nekik visszanyerni a szavak használatát és hangot adni a leírhatatlannak tűnő tapasztalatoknak, megalapozva ezzel a későbbi nyilvános igazságszólás lehetőségét.
  • Sierra Leone (háború utáni időszak) – A módszert a háború utáni, belső konfliktusoktól gyötört társadalom ifjúsági válságának kezelésére használták. Előadásokat, koreográfiát, táncot, prózát és improvizációs színházat alkalmaztak a békeépítés és a megbékélés folyamatainak elősegítésére. A csoportos munka segített abban, hogy a résztvevők a testi kifejezés által dolgozzák fel a háború fizikai örökségét és a trauma által okozott elhallgatást.
  • Peru (belső háború és természeti katasztrófa) – A TAE Perú (Expresszív Művészetterápiás csapat) a módszert az 1980–2000 közötti belső háború alatt eltűnt és meggyilkolt Quechua nyelvű parasztok emlékeivel és traumájával való szembenézésre használta. Emellett segítették a lakosság érzelmi felépülését is egy pusztító földrengés (Ica, 2007) után.
  • Boszniai menekültek – Szlovéniai menekülttáborban dolgoztak bosnyák menekültekkel, ahol talált tárgyak és közösségi művészet révén segítették a gyász és a veszteség kifejezését és átdolgozását, különösen azoknál, akiknek az otthonai elpusztultak.

Marginalizáció és szociális igazságtalanság:

  • Etióp zsidó bevándorlók Izraelben – A módszert a traumatikus migrációs narratívák (például a Szudánon keresztüli veszélyes út) feldolgozására, valamint a társadalmi beilleszkedési nehézségek, a szociális elszigetelődés és a rasszizmus kezelésére használták a közösségen belül, különösen a leszerelt fiatalok és az egyedülálló anyák körében.
  • Indigén beduin nők Izraelben – A művészeti alkotások eszközként szolgáltak a marginalizált nők számára, hogy vizuálisan kifejezzék társadalmi és földrajzi elszigeteltségüket és az elnyomás különböző rétegeinek metszéspontját (patriarchális normák, szegénység, állami fellépés), ezáltal visszaszerezve cselekvőképességük egy részét.
  • Bolíviai utcagyerekek – Az Expresszív Művészeteket a mélyszegénység és az utcai élet traumáinak kezelésére használták Cochabambában. A művészetet ajándékként tekintették, ami segített hidat építeni a kultúrák között, és megerősítette az emberi közösség (communitas) érzését.
  • HIV-pozitív nők börtönben – Szubszaharai Afrikában (Kenyában) börtönben lévő HIV-pozitív nőkkel dolgoztak, ahol a művészetek (mozgás, szín, body mapping) segítségével teremtettek teret a változásnak, az önkifejezésnek és a méltóság érzésének visszaszerzésének a bezártság és a stigmatizáció közepette.

Humanitárius válságok és munkaterületi trauma:

  • Segélymunkások Darfurban (Szudán) – A módszert a humanitárius segélymunkások (főként a helyi alkalmazottak) pszichológiai támogatására használták, akik folyamatosan ki voltak téve a konfliktus okozta kumulatív stressznek és traumás eseményeknek, mint például gépkocsirablásoknak vagy támadásoknak. A művészetek segítségével kerestek szépséget és reményt a „durva helyeken”. A művészeti gyakorlatok, mint például a decentrálás, segítettek elmozdulni a korlátozó gondolkodási mintáktól.