A művészetterápia olyan kreatív tevékenység, mely során az alkotó illetve befogadó személy szavakkal alig vagy szavakkal nem kifejezhető tartalmakkal találkozik. Például nehezen megfogalmazható érzelmekkel, emlékekkel, konfliktusokkal, gondolatokkal. A művészetterápia képzőművészeti ága ezeket a tapasztalatokat kézzelfogható alkotás segítségével jelenítheti meg és tudatosíthatja azokat.  Ez az alkotás lehet egy pár vonalas rajz, színes festmény, kollázs, agyagszobor, fotó vagy éppen mozgókép. Jellemzően csoportos formában használjuk a művészetterápiás technikákat, de természetesen lehetséges személyes foglalkozás keretében vagy önsegítő jelleggel alkalmazni a technikákat. A csoportos művészetterápiák különös előnye, hogy a közös térben több visszajelzést és támogatást kaphat a résztvevő.  Az alkotómunkát szóbeli feldolgozás kíséri, követheti – alkalmazkodva a terápiás cél megvalósításához.  Természetesen a gyermekek és felnőttek másként állnak a rajzos, művészetterápiás folyamathoz, de minden korosztály megélheti segítő, gyógyító erejét.

festmény az OPNI falán, 2007.
fotó: Gyimóthy Gábor

Az alkotások kiindulópontja lehet szabad, spontán alkotás egy felcsendülő zenére, állhat egy kiinduló téma a foglalkozás elején, inspirációként szolgálhat irodalmi mű, egy szimbólum vagy kapcsolódhat már létező művészeti alkotásokhoz. Kiindulópontot adhat egy speciális élethelyzet, egészségügyi probléma, krízis, egyéni vagy csoportos konfliktus is a művészetterápiás munkához. Mindegyik módszer és téma közös jellemzője, hogy a bennünk élő felbecsülhetetlen erejű kreatív képességünkre épít. Olyan képességről beszélünk, mely mindannyiunkban ott van. A kreativitásunk alapvetően problémamegoldó funkció, és mint ilyen akkor kap igazán erőre, ha valamilyen kihívással találja magát szemben az ember. Ilyen lehet egy új élethelyzet, egy döntési szituáció, egy krízisállapot vagy éppen egy természettudományos rejtély. A művészeti alkotások létrehozója is ezt a kreatív funkciót használja. A mestermű a kifejezésvágy, mondanivaló és tehetség lábazatán áll meg. A művészetterápiában azonban – bár az elnevezés kicsit félreérthető lehet – nem szükséges a művészi tehetség megléte. A kifejezésvágyra és a mondanivalóra azonban komolyan alapoz a művészetterápiás alkotó folyamat. A kifejezésvágy az a szándék, hogy a nehezen megfoghatót, nehezen kimondhatót valamiként látni, láttatni szeretném. Személyiségünk fejlődésének egyik legfontosabb aspektusa a tudatba emelt érzelmi tartalmak megismerése, elfogadása és megmunkálása. Csak azon tudunk változtatni, amit megismertünk és elfogadtunk előbb. A mondanivalót pedig mérhetetlenül sok emlékünk, élményünk szolgáltatja, melyeknek érzelmileg egy nagyon jelentős részét akkor gyűjtöttük össze, amikor nyelvi készségünk nem tudott ehhez még kapcsolódni. Így lehetséges, hogy a nyelvfejlődésünk korai vagy azt megelőző szakaszában megélt tapasztalatok alapvetően nyelvi eszközökkel nem érhető el. A hallásunk, tapintásunk, vizuális kapacitásaink egészen kicsiny korunkban, akár a terhesség időszakában is bekapcsolódik az információk feldolgozásába. Ezért lehetséges, hogy korai emlékekhez tudunk kapcsolódni a művészetterápia segítségével, mely sokszor váratlan tartalmú és erejű érzelmeket jelenít meg. Ez megkönnyebbülést, belátást és sokszor katarzist eredményez. Bár a művészetterápia nem tolakszik, de óriási energiákat szabadíthat fel, amelyeknek a megdolgozása csoportos formában különösen nagy élmény.

Egy művészetterápiás foglalkozáson maga az alkotó folyamat is felszabadító hatással bír. Ahogyan alkotunk a rajz teszi a dolgát. Mivel nem a teljesítményen van a hangsúly, ezért az elvárásmentes légkörben könnyebben kapcsolódunk gyermeki alkotó világunkhoz, amikor még rajzban, firkában meséltük el, hogy mi történt velünk aznap. Ha azt halljuk egy foglalkozáson, hogy „Olyan jól esett úgy maszatolni, mint kiskoromban!” vagy „Nem is vettem észre az idő múlását, elrepült ez a pár óra.” vagy „Fáradtan, nyűgösen érkeztem, most teljesen kipihentnek érzem magam!” vagy „Ezt sosem tudtam eddig megfogalmazni, most meg itt van előttem pár vonalban. Fantasztikus!”, akkor sejtjük, hogy tényleg tette a dolgát a rajz – itt és most.

A művészetterápia többszörösen alkotómunka. Az alkotás közegének kialakítása, a rászánt idő, az elmélyülés, maga az alkotó folyamat, az ítéletmentes elfogadás, az egymásra hangolódás, a szóbeli megfogalmazás és feldolgozás mind aktív jelenlétet kér tőlünk. A passzív, feldolgozás nélküli nagy tömegben beáramló képi információ ezzel szemben szorongást, tehetetlenséget, bizonytalanságot és frusztrációt szül. Egyenesen kikapcsolja az instant tartalmak mértéktelen fogyasztása az alkotó kreativitásunkat, így a megküzdő képességünket is. Csak a feldolgozott (képi) információ lehet hasznunkra.

A művészetterápia keretei tágak. A kreatív szabadidős tevékenységtől a pedagógiai, segítő hivatásokon keresztül a pszichiátriai rehabilitációig látható eredményes használata Magyarországon is. Jelenleg a kiegészítő terápiák közé sorolják.

A kreatív, alkotó folyamat jótékonyan hat a szorongások, önértékelési nehézségek leküzdésében, veszteségek, trauma feldolgozásában, az empátiás készség megerősödésében, az érzelmek stabilizálódásában. Legyen cél az egészség megőrzése vagy valamely krízis megoldása a művészetterápia hasznos eszköznek bizonyul.

Nem kell betegnek lennünk ahhoz, hogy jobban legyünk!