N\u00e9h\u00e1ny gondolat az \u00e1lmok feldolgoz\u00e1s\u00e1hoz C. G. Jungt\u00f3l:<\/p>\n
(Grundw. 1. k\u00f6t. 114.o.; C.G. Jung: Gondolatok az \u00e1lomr\u00f3l \u00e9s az \u00f6nismeretr\u0151l, Kossuth K\u00f6nyvkiad\u00f3, 1996.)<\/em><\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n ” Ha az \u00e1lmok elmaradnak<\/strong>, ennek k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le okai lehetnek. A szok\u00e1sos ok: valakit nem \u00e9rdekel a lelki \u00e9let, \u00e9s<\/p>\n figyelme nem ir\u00e1nyul semmi olyasmire, ami a lelki \u00e9lettel f\u00fcgg \u00f6ssze. (Briefe. III. k\u00f6t. 262.old.; C.G. Jung:Gondolatok az \u00e1lomr\u00f3l \u00e9s az \u00f6nismeretr\u0151l, Kossuth K\u00f6nyvkiad\u00f3, 1996.)<\/em><\/p>\n „Ha a tudatnak az \u00e9letszitu\u00e1ci\u00f3val kapcsolatos be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1s<\/strong>a (Grundw. I. k\u00f6t. 174-175.o.; C.G. Jung:Gondolatok az \u00e1lomr\u00f3l \u00e9s az \u00f6nismeretr\u0151l, Kossuth K\u00f6nyvkiad\u00f3, 1996.)<\/em><\/p>\n „Viszonylagos biztons\u00e1gra csak \u00e1lomsorozatban<\/strong> jut az \u00e9rtelmez\u00e9s…”<\/p>\n (C.G. Jung: \u00c1lom \u00e9s lelkiismeret, 25. o., Eur\u00f3pa K\u00f6nyvkiad\u00f3 Budapest, 1996.)<\/em><\/p>\n \u00cdgy \u00edr Freud az alkot\u00f3 tev\u00e9kenys\u00e9g \u00e9s a gyermek j\u00e1t\u00e9k\u00e1nak \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s\u00e9r\u0151l:<\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n C. G. Jung \u00edrja a\u00a0„Szellem jelens\u00e9ge a m\u0171v\u00e9szetben \u00e9s a tudom\u00e1nyban”<\/em>\u00a0c. k\u00f6tet\u00e9ben (79.o.):<\/p>\n Ez a\u00a0m\u0171v\u00e9szet hat\u00e1s\u00e1nak a titka<\/strong>…Ebben rejlik a m\u0171v\u00e9szet t\u00e1rsadalmi jelent\u0151s\u00e9ge: folyv\u00e1st a koszellem nevel\u00e9s\u00e9n f\u00e1radozik, merthogy olyan\u00a0alakokat von el\u0151, melyekben a korszellem \u00edns\u00e9get szenved<\/strong>.”<\/p>\n <\/p>\n fot\u00f3: Jung mandal\u00e1ja<\/em><\/p>\n \u00cdgy \u00edr\u00a0Rabindranath Tagore a feln\u0151ttek \u00e9s a gyermekek vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l (Indiai b\u00f6lcsess\u00e9gek minden napra, \u00c1prilis 17.):<\/p>\n <\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n \u00cdgy \u00edr a szimbolikus gondolkod\u00e1sr\u00f3l Mircea Eliade „K\u00e9pek \u00e9s jelk\u00e9pek” c. k\u00f6nyv\u00e9ben (14-15. o.):<\/p>\n Ha az ember kiszabadul t\u00f6rt\u00e9nelmis\u00e9g\u00e9b\u0151l, nem felt\u00e9tlen\u00fcl mond le az emberi l\u00e9t min\u0151s\u00e9g\u00e9r\u0151l, s nem s\u00fcllyed bele valamif\u00e9le ‘\u00e1llatiass\u00e1gba’; ink\u00e1bb r\u00e1tal\u00e1l az ‘elveszett aradicsom’ titkos nyelv\u00e9r<\/strong>e \u00e9s n\u00e9ha m\u00e9g mag\u00e1t a paradicsomi \u00e1llapotot is k\u00e9pes \u00e1t\u00e9lni. Az\u00a0\u00e1lmokban<\/strong>, az \u00e1lmodoz\u00e1sokban rejl\u0151 nosztalgia, v\u00e1gy, lekesed\u00e9s stb. k\u00e9pei olyan er\u0151k, amelyek a t\u00f6rt\u00e9nelmileg meghat\u00e1rozott emberi l\u00e9nyt saj\u00e1t ‘t\u00f6rt\u00e9nelmi pillanat\u00e1ba’ z\u00e1rt vil\u00e1g\u00e1n\u00e1l sz\u00e1zszorta gazdagabb szellemi vil\u00e1gba r\u00f6p\u00edtik \u00e1t. ”<\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n (forr\u00e1s: Briefe. III. k\u00f6t. 32. old – C. G. Jung – „Gondolatok a l\u00e1tszatr\u00f3l \u00e9s a l\u00e9tez\u00e9sr\u0151l” alapj\u00e1n)<\/em><\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n Vincent van Gogh: Csillagos \u00e9jszaka (ciprusok \u00e9s falu), Saint R\u00e9my, 1889. j\u00fanius<\/em><\/p>\n V\u00e9dekez\u00e9s\u00e9ben a tekn\u0151sb\u00e9ka p\u00e1nc\u00e9lja al\u00e1 vonja a l\u00e1bait; \u00edgy h\u00fazza vissza tud\u00e1s\u00e1t a m\u0171v\u00e9sz, ha intuit\u00edv m\u00f3don alkot. De j\u00f3 lenne-e a tekn\u0151sb\u00e9k\u00e1nak, ha egy\u00e1ltal\u00e1n nem volna l\u00e1ba?”<\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n fot\u00f3: Gyim\u00f3thy G\u00e1bor<\/em><\/p>\n <\/p>\n <\/p>\n A k\u00e9p Jung V\u00f6r\u00f6s K\u00f6nyv\u00e9nek egy illusztr\u00e1ci\u00f3ja.<\/em><\/p>\n L\u00e9nyeg\u00e9ben h\u00e1rom lehet\u0151s\u00e9g \u00e1ll el\u0151tt\u00fcnk d\u00f6nt\u00e9s<\/strong>eket hozni:<\/p>\n – tudatos bel\u00e1t\u00e1ssal,<\/p>\n – \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen, intuit\u00edv alapon,<\/p>\n – ha e kett\u0151 k\u00f6z\u00fcl egyik sem: a k\u00f6rnyezet d\u00f6nt helyett\u00fcnk<\/p>\n V\u00e9g\u00fcl is mi sarkall valakit arra, hogy a saj\u00e1t \u00fatj\u00e1t j\u00e1rja?<\/p>\n Az eml\u00e9kezet \u00e1lland\u00f3s\u00e1g<\/strong>a<\/em> 23 \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bbi \u00fajragondol\u00e1sa<\/p>\n Salvador Dal\u00ed: Az eml\u00e9kezet \u00e1lland\u00f3s\u00e1g\u00e1nak felboml\u00e1sa, 1954.<\/em><\/p>\n![\"hegyem_1024\"](\"https:\/\/muveszetterapia.hu\/new\/wp-content\/uploads\/2014\/04\/hegyem_1024.jpg\")
<\/a>” Minden \u00e1lom inform\u00e1l\u00f3 \u00e9s ellen\u0151rz\u0151 szerv<\/strong>, \u00e9s ez\u00e9rt a leghat\u00e1sosabb seg\u00e9deszk\u00f6z a szem\u00e9lyis\u00e9g fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9hez.”<\/p>\n
\nM\u00e1sik ok: valaki nem tiszt\u00e1zta el\u00e9gg\u00e9 tudatos probl\u00e9m\u00e1it, \u00e9s \u00e1lmokra v\u00e1r,
\nvagyis arra, hogy a tudattalan beavatkozzon;
\nharmadik ok: az \u00e1lmok \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n kiv\u00e1ndorolnak a k\u00f6rnyezet valamelyik
\nm\u00e1sik tagj\u00e1ba, akinek az \u00e1lmai azut\u00e1n szokatlan jelleg\u0171ek lesznek.
\nV\u00e9g\u00fcl egy lehets\u00e9ges negyedik ok: olyan lelki\u00e1llapot, amelyben az \u00e1lmok
\nfeleslegesek, mert a tudat be\u00e1ll\u00edt\u00f3d\u00e1sa nem ig\u00e9nyel kompenz\u00e1ci\u00f3t.”<\/p>\n
\nnagym\u00e9rt\u00e9kben egyoldal\u00fa, az \u00e1lom az ellenkez\u0151 oldalra \u00e1ll.
\nHa a tudat a ‘k\u00f6z\u00e9phez’ viszonylag k\u00f6zeli helyzetet foglal el,
\naz \u00e1lom be\u00e9ri vari\u00e1nsokkal. Ha\u00a0 azonban a tudat helyzete
\n‘korrekt’ (adekv\u00e1t), az \u00e1lom egybeesik \u00e9s ezzel
\nal\u00e1h\u00fazza a tudat tendenci\u00e1j\u00e1t, an\u00e9lk\u00fcl azonban, hogy k\u00f6zben
\nelvesz\u00edten\u00e9 saj\u00e1ts\u00e1gos auton\u00f3mi\u00e1j\u00e1t.”<\/p>\n
\nA j\u00e1tsz\u00f3 gyermek – Freud szavaival<\/h2>\n
„A gyermek legkedvesebb \u00e9s legelm\u00e9ly\u00fcltebb foglalatoss\u00e1ga a j\u00e1t\u00e9k. Tal\u00e1n azt mondhatjuk: minden j\u00e1tsz\u00f3 gyermek \u00fagy viselkedik, mint egy k\u00f6lt\u0151<\/strong>, amikor saj\u00e1t vil\u00e1got teremt mag\u00e1nak, helyesebben vil\u00e1g\u00e1nak dolgait \u00faj, neki tetsz\u0151 rendbe sorolja. Helytelen volna azt hinni, hogy ezt a vil\u00e1got nem veszi komolyan; ellenkez\u0151leg, j\u00e1t\u00e9k\u00e1t nagyon is komolyan veszi, nagy mennyis\u00e9g\u0171 \u00e9rzelmet ford\u00edt r\u00e1. A j\u00e1t\u00e9k ellent\u00e9te nem a komolys\u00e1g, hanem – a val\u00f3s\u00e1g. A gyermek minden \u00e9rzelmi t\u00f6lt\u00e9s ellen\u00e9re, j\u00e1t\u00e9kvil\u00e1g\u00e1t nagyon j\u00f3l megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l, \u00e9s k\u00e9pzelt t\u00e1rgyaival \u00e9s viszonyaival sz\u00edvesen t\u00e1maszkodik a val\u00f3s\u00e1gos vil\u00e1g foghat\u00f3 \u00e9s l\u00e1that\u00f3 dolgaira. Egyed\u00fcl ez k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti meg a gyermek >>j\u00e1t\u00e9k\u00e1t<< a fant\u00e1zi\u00e1l\u00e1st\u00f3l. A k\u00f6lt\u0151 ugyan azt teszi, mint a j\u00e1tsz\u00f3 gyermek; fant\u00e1ziavil\u00e1got teremt, amit nagyon komolyan vesz<\/strong>, azaz igen nagy affektusmennyis\u00e9ggel ruh\u00e1z fel, mik\u00f6zben \u00e9lesen elk\u00fcl\u00f6n\u00edti\u00a0 a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l” (Freud, 1983:193-194, 1908 – in: Hal\u00e1sz L\u00e1szl\u00f3 – A freudi m\u0171v\u00e9szetpszichol\u00f3gia, Freud az \u00edr\u00f3, 24. o.).<\/em><\/p>\n
\nA m\u0171v\u00e9szet hat\u00e1sa – C. G. Jung szavaival<\/h2>\n
<\/a>” Aki az\u00a0\u0151sk\u00e9pek<\/strong>kel besz\u00e9l, ezer hangon sz\u00f3l, megragad \u00e9s ural, s amit megnevez, egy\u00fattal felemeli az egyszeri \u00e9s muland\u00f3 vil\u00e1gb\u00f3l az \u00f6r\u00f6kk\u00f6n l\u00e9tez\u0151 szf\u00e9r\u00e1j\u00e1ba, a szem\u00e9lyes sorsot az emberis\u00e9g sors\u00e1v\u00e1 magasztalja, s ezzel benn\u00fcnk is\u00a0eloldja azokat a seg\u00edt\u0151 er\u0151ket<\/strong>, amelyek mindig lehet\u0151v\u00e9 tett\u00e9k az emberis\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra, hogy a csap\u00e1sokb\u00f3l megmenek\u00fclj\u00f6n, \u00e9s a leghosszabb \u00e9jszak\u00e1b\u00f3l is fel\u00e9bredjen.<\/p>\n
\nA gyermekek \u00e9s a feln\u0151ttek –\u00a0Rabindranath Tagore szavaival<\/h2>\n
„Mi, feln\u0151ttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell int\u00e9zn\u00fcnk vagy be kell szerezn\u00fcnk, \u00edgy h\u00e1t a\u00a0k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9n\u0151 esem\u00e9nyek<\/strong>\u00a0– mint p\u00e9ld\u00e1ul a madarak \u00e9nek\u00e9vel k\u00eds\u00e9rt napkezdet \u00a0– nem hagynak benn\u00fcnk m\u00e9ly benyom\u00e1st. Nem hagyjuk, hogy hassanak r\u00e1nk, hiszen a szellem\u00fcnk m\u00e1r csordultig telt. Meg sem \u00e9rint benn\u00fcnket az a leckefolyam, mely szakadatlanul \u00e1rad a term\u00e9szet sz\u00edv\u00e9b\u0151l. Csak a sz\u00e1munkra hasznosat szemelgetj\u00fck ki bel\u0151le, a t\u00f6bbit pedig, mint nem k\u00edv\u00e1nt dolgot, visszautas\u00edtjuk, mert \u00e1lland\u00f3an a sikerhez vezet\u0151 legr\u00f6videbb utat keresg\u00e9lj\u00fck. A\u00a0gyermekek\u00a0<\/strong>nem ismernek ilyen kit\u00e9r\u0151ket. Sz\u00e1mukra minden dolog, minden esem\u00e9ny \u00faj, melyet \u00f6nfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.”<\/p>\n
\nA szimbolikus gondolkod\u00e1sr\u00f3l – Mircea Eliade szavaival<\/h2>\n
„A\u00a0szimbolikus gondlkod\u00e1s<\/strong>\u00a0nem csak a gyermekek, a k\u00f6lt\u0151k vagy az elmebetegek kiz\u00e1r\u00f3lagos fels\u00e9gter\u00fclete: az ember legalapvet\u0151bb saj\u00e1tja,\u00a0kor\u00e1bbi, mint a nyelv<\/strong>\u00a0\u00e9s a k\u00f6vetkeztet\u0151 gondolkod\u00e1s. A szimb\u00f3lum a val\u00f3s\u00e1g legm\u00e9lyebb r\u00e9tegeit t\u00e1rja fel, amelyek a egismer\u00e9s b\u00e1rmely m\u00e1s eszk\u00f6z\u00e9nek ellen\u00e1llnak. A k\u00e9pek, a szimb\u00f3lumok, a m\u00edtoszok a pszich\u00e9nek nem holmi f\u00f6l\u00f6sleges teremtm\u00e9nyei; sz\u00fcks\u00e9gletet el\u00e9g\u00edtenek ki \u00e9s funkci\u00f3t t\u00f6ltenek be:\u00a0a l\u00e9tez\u00e9s legtitkosabb m\u00f3dozatait fedik fel…<\/strong><\/p>\n
\nA szem\u00e9lyis\u00e9gfejleszt\u00e9sr\u0151l \u00edrja Jung:<\/h2>\n
„Ahol\u00a0 a f\u00e9lelem, ott a feladat<\/strong>! Gondolkodjon csak el fant\u00e1zi\u00e1ir\u00f3l \u00e9s \u00e1lmair\u00f3l, hogy r\u00e1j\u00f6jj\u00f6n, mit kellene tennie, vagy hol kezdhetne el tenni valamit. Fant\u00e1zi\u00e1ink mindig azon a ponton id\u0151znek, ahol hi\u00e1nyoss\u00e1gaink vannak, ahol egy fogyat\u00e9koss\u00e1got kompenz\u00e1lni kellene.”<\/p>\n
\nVan Gogh \u00edgy \u00edr 1889 m\u00e1jus\u00e1ban testv\u00e9r\u00e9nek, The\u00f3nak:<\/h2>\n
<\/a>” Mint fest\u0151 soha nem leszek jelent\u0151s<\/strong>, ezt hat\u00e1rozottan \u00e9rzem. Tegy\u00fck fel, hogy minden m\u00e1sk\u00e9pp lenne: karakter, neveltet\u00e9s, k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek…tal\u00e1n akkor kij\u00f6tt volna bel\u0151lem. Azonban t\u00fal gy\u00e1v\u00e1k vagyunk ahhoz, hogy kihozzunk magunkb\u00f3l valamit is. Ha ott a Saint R\u00e9myben egyszer valamennyire is megismern\u00e9nek, m\u00e9g azt is sz\u00edvesen megk\u00eds\u00e9reln\u00e9m, hogy beteg\u00e1pol\u00f3 legyek…r\u00f6viden sz\u00f3lva valami olyat tenn\u00e9k, mindegy, hogy mit, de megragadn\u00e1m az els\u0151 legjobb tev\u00e9kenys\u00e9g lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t.” (forr\u00e1s: Van Gogh patogr\u00e1fi\u00e1ja, szerk.: Simk\u00f3 Alfr\u00e9d \u00e9s Hans Georg Zapotoczky)<\/em><\/p>\n
\nA sz\u00ednek m\u0171v\u00e9szete c. munk\u00e1j\u00e1ban \u00edrja Johannes Itten (10.o.) :<\/h2>\n
<\/a>” Ne b\u00f6rt\u00f6n legyen a form\u00e1l\u00e1s t\u00f6rv\u00e9nyeinek ismerete, hanem szabad\u00edtsa meg az embert a bizonytalans\u00e1gt\u00f3<\/strong>l, az ingatag \u00e9rz\u00e9sekt\u0151l. Persze a sz\u00ednek \u00fagynevezett t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gei mind csak r\u00e9szigazs\u00e1gok, m\u00e1sk\u00e9pp ez nem is lehet, hiszen a sz\u00edneknek sokr\u00e9t\u0171en \u00f6sszetett \u00e9s irracion\u00e1lis hat\u00e1saik vannak. Mennyi csoda l\u00e9nyeg\u00e9be vagy t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171s\u00e9geibe hatolt m\u00e1r be az id\u0151k sor\u00e1n az emberi elme! M\u00e9gsem vesz\u00edtettek semmit csod\u00e1latos voltukb\u00f3l – a sziv\u00e1rv\u00e1ny, a vill\u00e1m, a mennyd\u00f6rg\u00e9s, a neh\u00e9zked\u00e9si er\u0151 stb.<\/p>\n
\n„…a jelk\u00e9pek<\/strong>…<\/h2>\n
Nyomukat k\u00f6vetve jutunk el jelent\u0151s \u00e9lm\u00e9nyekhez, amelyek eddig elrejt\u0151ztek el\u0151l\u00fcnk. Amire nem figyelt\u00fcnk f\u00f6l el\u00e9gg\u00e9, az\u00a0 a jelk\u00e9pek hatalma<\/strong>. Seg\u00edts\u00e9g\u00fckkel az emberi k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g \u00e9s kult\u00fara szab\u00e1lyoz\u00f3 hat\u00e1sa \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl bels\u0151 vil\u00e1gunkban…Nem csak sz\u00fcleinknek, kult\u00far\u00e1nknak is gyermekei vagyunk. Szoci\u00e1lis modellek, jelk\u00e9pek, m\u00edtoszok seg\u00edtenek minket<\/strong> nem egyszer \u00e9let\u00fcnk v\u00e1ls\u00e1gos korszakaiban. De foglyul is ejthetnek<\/strong>, ha \u00f6nismereti munk\u00e1nkb\u00f3l kimaradnak.” – \u00edrja Vik\u00e1r Gy\u00f6rgy\u00a0 V\u00e1ls\u00e1g, t\u00fal\u00e9l\u00e9s, kreativit\u00e1s<\/em> c. k\u00f6nyve El\u0151hangj\u00e1ban.<\/p>\n
\nA saj\u00e1t t\u00f6rv\u00e9ny – C. G. Jung szavaival<\/h2>\n
<\/a>” Az ember olyan m\u00e9rt\u00e9kben hib\u00e1zza el az \u00e9let\u00e9t, amennyire h\u0171tlen saj\u00e1t t\u00f6rv\u00e9ny<\/strong>\u00e9hez, s \u00edgy nem v\u00e1lik szem\u00e9lyis\u00e9g<\/strong>g\u00e9. A j\u00f3s\u00e1gos \u00e9s hosszan t\u0171r\u0151 term\u00e9szet legt\u00f6bb\u00fcnket szerencs\u00e9re soha nem n\u00f3gatott, hogy mondjuk meg: mi az \u00e9rtelme az \u00e9let\u00fcnknek. \u00c9s ahol senki sem k\u00e9rdez, v\u00e1laszolnia sem kell senkinek.” – \u00edrja Carl Gustav Jung 1932-ben.<\/p>\n
\nA szem\u00e9lyes k\u00e9pek vil\u00e1ga, \u00e9s azok rugalmass\u00e1ga – Dali<\/h2>\n
” Megd\u00f6bben\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy a banktisztvisel\u0151k sohasem esznek csekket; ugyan\u00edgy csod\u00e1lkozom azon, hogy el\u0151ttem egyetlen fest\u0151nek sem jutott esz\u00e9be l\u00e1gy \u00f3r\u00e1kat festeni.”<\/p>\n