A játszó gyermek – Freud szavaival

Így ír Freud az alkotó tevékenység és a gyermek játékának összefüggéséről:

_3208421633“A gyermek legkedvesebb és legelmélyültebb foglalatossága a játék. Talán azt mondhatjuk: minden játszó gyermek úgy viselkedik, mint egy költő, amikor saját világot teremt magának, helyesebben világának dolgait új, neki tetsző rendbe sorolja. Helytelen volna azt hinni, hogy ezt a világot nem veszi komolyan; ellenkezőleg, játékát nagyon is komolyan veszi, nagy mennyiségű érzelmet fordít rá. A játék ellentéte nem a komolyság, hanem – a valóság. A gyermek minden érzelmi töltés ellenére, játékvilágát nagyon jól megkülönbözteti a valóságtól, és képzelt tárgyaival és viszonyaival szívesen támaszkodik a valóságos világ fogható és látható dolgaira. Egyedül ez különbözteti meg a gyermek >>játékát<< a fantáziálástól. A költő ugyan azt teszi, mint a játszó gyermek; fantáziavilágot teremt, amit nagyon komolyan vesz, azaz igen nagy affektusmennyiséggel ruház fel, miközben élesen elkülöníti  a valóságtól” (Freud, 1983:193-194, 1908 – in: Halász László – A freudi művészetpszichológia, Freud az író, 24. o.).

fotó: Gyimóthy Gábor

A művészet hatása – C. G. Jung szavaival

C. G. Jung írja a “Szellem jelensége a művészetben és a tudományban” c. kötetében (79.o.):

JungMandalaLarge” Aki az ősképekkel beszél, ezer hangon szól, megragad és ural, s amit megnevez, egyúttal felemeli az egyszeri és mulandó világból az örökkön létező szférájába, a személyes sorsot az emberiség sorsává magasztalja, s ezzel bennünk is eloldja azokat a segítő erőket, amelyek mindig lehetővé tették az emberiség számára, hogy a csapásokból megmeneküljön, és a leghosszabb éjszakából is felébredjen.

Ez a művészet hatásának a titka…Ebben rejlik a művészet társadalmi jelentősége: folyvást a koszellem nevelésén fáradozik, merthogy olyan alakokat von elő, melyekben a korszellem ínséget szenved.”

fotó: Jung mandalája

A gyermekek és a madarak éneke – Rabindranath Tagore szavaival

Így ír Rabindranath Tagore a felnőttek és a gyermekek világáról (Indiai bölcsességek minden napra, Április 17.):

_2813201026“Mi, felnőttek gondolatban folytonosan olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket el kell intéznünk vagy be kell szereznünk, így hát a körülöttünk történő események – mint például a madarak énekével kísért napkezdet  – nem hagynak bennünk mély benyomást. Nem hagyjuk, hogy hassanak ránk, hiszen a szellemünk már csordultig telt. Meg sem érint bennünket az a leckefolyam, mely szakadatlanul árad a természet szívéből. Csak a számunkra hasznosat szemelgetjük ki belőle, a többit pedig, mint nem kívánt dolgot, visszautasítjuk, mert állandóan a sikerhez vezető legrövidebb utat keresgéljük. A gyermekek nem ismernek ilyen kitérőket. Számukra minden dolog, minden esemény új, melyet önfeledten nyitott szellemmel fogadnak be.”

fotó: Gyimóthy Gábor

A szimbolikus gondolkodásról – Mircea Eliade szavaival

Így ír a szimbolikus gondolkodásról Mircea Eliade “Képek és jelképek” c. könyvében (14-15. o.):

_9997175117“A szimbolikus gondlkodás nem csak a gyermekek, a költők vagy az elmebetegek kizárólagos felségterülete: az ember legalapvetőbb sajátja, korábbi, mint a nyelv és a következtető gondolkodás. A szimbólum a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel, amelyek a egismerés bármely más eszközének ellenállnak. A képek, a szimbólumok, a mítoszok a pszichének nem holmi fölösleges teremtményei; szükségletet elégítenek ki és funkciót töltenek be: a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel…

Ha az ember kiszabadul történelmiségéből, nem feltétlenül mond le az emberi lét minőségéről, s nem süllyed bele valamiféle ‘állatiasságba’; inkább rátalál az ‘elveszett aradicsom’ titkos nyelvére és néha még magát a paradicsomi állapotot is képes átélni. Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lekesedés stb. képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját ‘történelmi pillanatába’ zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik át. “

fotó: Gyimóthy Gábor

Népszerűtlen mesterség – C. G. Jung szavaival

A személyiségfejlesztésről írja Jung:

_5689716919_2Ahol  a félelem, ott a feladat! Gondolkodjon csak el fantáziáiról és álmairól, hogy rájöjjön, mit kellene tennie, vagy hol kezdhetne el tenni valamit. Fantáziáink mindig azon a ponton időznek, ahol hiányosságaink vannak, ahol egy fogyatékosságot kompenzálni kellene.”

(forrás: Briefe. III. köt. 32. old – C. G. Jung – “Gondolatok a látszatról és a létezésről” alapján)

fotó: Gyimóthy Gábor